Mindenki minket nézett, de ez nem volt csoda. Az iskolai egyenruhánk sikított arról, hogy nem odavalók vagyunk. Ha ez nem lett volna elég arra, hogy ideges legyek az igazgató engem nevezett ki az osztályom felügyelőjének. A fekete karszalag a világoskék egyenruhámon szinte virított.
Azért kívülre nem mutattam, hogy ideges lennék. Kiegyenesedett háttal, és kicsit felszegett büszke tartással mentem végig a folyosón a tanár után. Mindenki utánunk fordult. A csajok élvezték, hogy minden pasi az õ feneküket stírõli, de engem kifejezetten idegesített.
A tanár bevezetett minket egy terembe, majd mindenkinek adott néhány könyvet és fűzetett amibõl, majd tanulnunk kell.
-Itt vannak a beosztásaik is! Rose kivételével mindenki a B osztályba, vagyis a közepes osztályba megy-mondta a férfi.
-Mért a Apuci kicsi kedvence hova megy?-kérdezte valamelyik fiú.
Hangos röhögés volt a válasz az osztály részérõl, de figyelmen kívül hagytam.
-Rose az A-ba fog menni. Az A osztály a legerõsebben teljesített diákokat tartalmazza. Ha egy hét múlva jobbak a jegyeitek, mint az övé ti is oda kerülhettek.
Kijelentését síri csend fogadta. Egy másik tanár jött a többiekért, majd elvitte õket a B osztályba. Én követtem a tanárt az iskola másik vége felé.
-Jó reggelt osztály!-köszönt a férfi ahogy belépett az alig tíz fõs osztályba.-Ma az a megtiszteltetés ér minket,hogy az egyik cserediákunk a mi osztályunkba kerül. Foglalj helyet kérlek-mutatott az egyik padra.
Engedelmeskedtem, közben próbáltam nem szag alapján felismerni, hogy hány fiú hormonja borult fel éppen az érkezésemre. Alig ültem le a hátam mögött ülõ megbökött a tollával.
-Szia Csillagrózsa-köszönt kicsit közelebb hajolva.
A hangban felismertem az elõzõ napi farkas fiút. A tudatomig lassan hatolt el, hogy miként nevezett. Csillagrózsa.
Lopva felé néztem, majd megráztam a fejem. Nem szólíthatott az igazi nevemen, mert azt csak én tudtam, hacsak... Hacsak nem õ a lelki társam, de az azt jelentené, hogy én is tudom az õ nevét.
A farkas a lelki társát nem magának válassza ki. Az õsi erõk döntik el, hogy ki-kinek a párja. Aki ennek az akaratnak ellen- vagy közé áll kínok közötti halál várja. Igazságtalannak tûnhet, de ez csak egy fajta védelem. Védelem, hogy mindenki érezze, hogy van vele valaki, hogy nincs egyedül.
Megremegtem a gondolatra, hiszen ha a fiú ezen a néven szólított ez azt jelentette, hogy apámnak többé nincs hatalma felettem.
Alig lett vége az órának a fiú megjelent mellettem. Nagyon fel kellett néznem, hogy a szemébe tudjak nézni. Bár én se voltam alacsony õ akkor is fölém magasodott. Szeme éppen olyan kék volt mint az enyém, csak neki rózsa helyett liliomot formált a pupillája.
-Szia még nem volt alkalmam bemutatkozni. Alexander vagyok, de szólíthatsz Alexnak-mondta, miközben felém nyújtotta a kezét.
-Rose-fogtam meg a kinyújtott kezet.
A fiú mellém húzott egy széket, majd le ült. Még így is magasabb volt nálam.
-Szóval honnan jöttél?-kérdezte kíváncsian.
Valamiért mosoly szaladt az arcomra. A szünet végéig csendesen feleltem a kérdéseire, õ meg az enyéimre. Mivel nem sok barátom volt így jól esett, valakivel beszélgetni. Felfigyeltem, hogy néha akarva akaratlanul is, de befejezi egy félbe hagyott mondatom. A nap végére kellemes bizsergés vett rajtam erõt, valahányszor a szemébe néztem.
A kisérõ tanár a nap végén rá is kérdezett, hogy mitõl lettem olyan vidám, mire én csak megvontam a vállam. A délután folyamán megint elmentem a vízeséshez. A víz látványa megnyugtatott, és segített a gondolkodásban.
-Ma is eljöttél a vízeséshez?-hallottam a fiú hangját a hátam mögül.
-Szia Kék Mancs-mondtam.
A fiú meglepõdött, és ebbõl tudtam, hogy az igazi nevén szólítottam.
-Csillagrózsa?-kérdezte halkan.
Borzongás futott végig a hátamon. A fiú is észre vette. Átváltozott farkassá, majd lassan mellém lépkedett. Feketés kékes bundája megcsillant a napfényben. Azt vártam, hogy durva lesz a szőrzete, de ehelyett selymes bundát markoltak a kezeim, ahogy a kezem alá dugta a fejét.
-Úgy néz ki össze kapcsolódtunk-mondtam, mire bólintott.
Szorosan mellém feküdt, majd az ölembe hajtotta a fejét, a farkát, meg a másik oldalamon hozzám nyomta. A vállait simogattam, miközben megmagyarázhatatlan békesség vett erőt rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése