Az éjjeli tagozatosokat megint nagy felhajtás kísérte. A lányok baloldalt sikítottak a fiúk láttán, a pasik meg a másik oldalról kérték a lányokat, hogy legalább nézzenek feléjük. Kihúztam magam, majd becsuktam az akadémia hatalmas kapuszárnyait, hogy segítsek az avatott vigyázóknak.
-Végre csend-mond elégedetten Luka.
A szőke vámpír lány felsőbbrendűen nézett körbe az iskola aulájában, hol az aznapi tanárok már vártak ránk.
-Ma etiket és beolvadás tan lesz? Ki hova megy?-kérdezte ikertestvére gúnyosan.
-Önök Mr. Darkos az etiket órára fognak menni a vámpírokkal. A farkasok beolvadásra-mondta az igazgató.
Mind felnéztünk az emeleti karzatra. Ott állt a sötétben az igazgató, és a két vigyázó diák. Az ő szerepük nem csak az volt, hogy a nappalisok és az éjszakaiak békében helyet cseréljenek, hanem a három faj békéje is volt a tét.
A tanárok elindultak az iskola két szárnyába, mi meg szétválva követtük. Megvártam míg a farkasok párba állva beállnak a sorba, majd leghátra álltam. Nekem soha nem volt párom. Igazából barátom se volt az iskolába.
Én voltam a fekete bárány, csak mert apám egy gazdag falka vezére volt. A többiek, mind alattam voltak rangilag, és hiába kerestem mindig az új akadémiákat, hamar kiderült az igazság a családomról. Apám mindig tett róla, hogy ne legyenek barátaim.
Az óra lassan telt el. Persze a terem hátsó padjában ülve még a tanár se figyelt rám. Apró köröket rajzoltam a füzetembe, és nem figyeltem az órára.
-...Mindazon által volna egy feladatotok a jövőhéten. Mint tudjátok főleg nektek szoktunk szervezni egy hónapos utat. Nos ez a jövőhéten veszi kezdetét. Feladatotok beolvadni, és nem felfedni magatokat az emberek előtt. Lesznek a környéken fajtársaitok, de ők nem fogják megmutatni az alakjukat, ha ti nem teszitek meg előtte. Sok sikert!
Ezzel fejezte be a tanítást. Mire elmondta az akadémia nagyharangja elütötte az éjfelet. Lassan szedtem össze a lapjaimat, míg a többiek szabályosan kiviharzottak.
A folyósok üresek voltak és vissza verték a lépteimet, ahogy az aulába haladtam. Meg se lepődtem, mikor valaki a hátamra ugrott, és befogta a szemeimet.
-Nagyon kiszámítható vagy Asuka.
-Jaj már ki kell valami ujjat találnom.
A pöttöm vámpír fiú lemászott a hátamról, majd mellettem haladt tovább.
-Meg fogok halni az elkövetkező egy hónapban ha elmész a kirándulásra. Egyedül leszek kivetett-mondta.
Fáradtan rá mosolyogtam, de nem válaszoltam neki. A két vigyázó kiengedett minket a kapukat, majd aktiválta a biztonsági kapukat, amiket csak másnap reggel zárnak le.
-Hát akkor szia, egy hónap múlva találkozunk-köszöntem el.
A kis srác még a nyakamba ugrott, majd rohant a vámpírok szállása felé vezető útra. Én már kevésbé voltam ilyen lelkes. Otthon rengeteg pakolni való várt rám.
Apa persze fent volt mint mindig, hogy megvárjon. Nem hitte, hogy tudok magamra vigyázni. Persze már biztos tudott a kötelező kirándulásról, de én nem akartam szólni neki erről. Persze szóvá is tette, de nem válaszoltam neki.
-Miért vagy ilyen néma mindig?... Elég volt! Ha haza jössz elindítom a versenyt!
Megtorpantam a lépcsőn félúton, és felé fordultam. A verseny csak annyit tett, hogy egy halom hülye farkas versenybe szállt az Alfa lányának kezéért. Aki megnyerte nagy eséllyel lett a párja a szerencsétlen lánynak feltéve, ha őt is le tudták győzni.
-Ha megteszed soha nem bocsájtok meg neked-mondtam dacosan.
Nem féltem, hogy veszítenék, mert bár apám nem tudta, minden nappalt edzéssel töltöttem a vámpír mesterek között. Nekik mindegy volt, hogy milyen fajba tartozunk csak elég kitartóak legyünk. Inkább az aggasztott, hogy a falkám nem fog elfogadni engem. Akkor még nem is tudtam, hogy mi fog rám várni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése